Széchenyi István

Született 1784 április 4-én Kőrösön. Szegény székely szülőktől származott. 1799-ben került a nagyenyedi főiskolára, s ott mint iskolaszolga tengette életét. Képességeit felismerve pártfogói Göttingenbe küldték, s ott 1815-tól kezdve három és fél évet töltött.

Távoli terveinek megvalósítása érdekében Eichhorn vezetése alatt főképpen nyelvészeti és történelmi tanulmányokkal foglalkozott. Eichhorntól hallotta, hogy a középkori arab írók feljegyzéseiben a magyarok ázsiai történetéről és vándorlásairól sok adat van. Ezért hozzáfogott az arab nyelv tanulásához.

Amikor 1819-ben hazatért, barátainak elmondotta ázsiai utazásának tervét. Először Oroszországon át, a magyarok útját követve akart Ázsiába jutni. Ezért, hogy egy szláv nyelvet elsajátítson, több hónapot töltött Zágrábban. Első pártfogója Kenderessy kormányszéki tanácsos volt, aki útjára 100 forintot adott és évenként ugyanekkora összeget ígért.

Ezzel indult Románián, Bulgárián át Alexandria felé. Innen részint egyedül, részben karavánokkal, sok fáradság és nélkülözés árán Aleppon és Bagdadon át 1820 őszén Teheránba érkezett. Ott perzsául és angolul tanult. Az angolok támogatásával innen indult Tibet felé, mert néhány magyaros hangzású tibeti szó csalogatta oda.

Kőrösi útja

A háborús állapot miatt lassan tudott előrejutni és csak 1822 januárjában ért Khoraasszánon, Bokharán át Kabulba. Francia tudósokhoz csatlakozva ment Kasmírba, ott megismerkedett Moorcroft angol tudóssal. Részben egyedül, részint az előbbi társaságban bejárta a Himalája völgyeit, Tibetet, a tibeti nyelvet és irodalmat tanulmányozva. Tibetben töltött idejének részleteit nem ismerjük, de ideje legnagyobb részét buddhista zárdákban töltötte. Fázva és koplalva több mint 40 000 tibeti szót gyűjtött össze, elkészítette az első tibeti szótárt és nyelvtant. Kincsével Kalkutta felé indult, de Sabathuban az angolok, mint minden észak felöl érkező idegent, feltartóztatták.

Bámulatos igénytelenségével és tudásával itt is híveket szerzett és az angol rezidens ajánló soraival indult útnak Princep kalkuttai tudóshoz. Csomát híre már megelözte Kalkuttában. Az Ázsiai Társaság 1830-ban tagjává választotta, annak támogatásával kiadta tibeti szótárát és nyelvtanát és hozzáfogott a szanszkrit nyelv tanulásához. Kinevezték könyvtárosnak és különböző tudományos megbízásokkal látták el. Munkájáért nem akart jutalmat elfogadni. Az 1830. évi országgyűléstől küldött segélyt is Princepnek adta át megőrzésre, mert azon Magyarország részére akart hazajövetelekor könyveket és kéziratokat vásárolni.

Amikor a bank megbukott, az ázsiai társaság kártérítését sem akarta elfogadni. Önzetlenségében annyira ment, hogy amikor munkadíjából szerényen meg tudott élni, a részére itthon gyűjtött segélyt, az Akadémiától, és Nagyenyedről küldött 200, illetve 450 aranyat visszaküldte az illetőknek. 200 aranyat az Akadémia tőkéjének növelésére, 450 arannyal az enyedi kollégiumban tett első pártfogójának emlékére, Kenderessy-Csoma néven alapítványt.

Kőrösi szobra iskolánk előtt

Kiadott munkáit 25 példányban megküldte a hazai könyvtáraknak. Sok tudományos cikket írt az angol folyóiratokba, az angol misszionáriusok részére liturgiát, zsoltárokat és imakönyveket fordított tibeti nyelvre.

1835 novemberében, amikor a szanszkrit nyelvet egészen megtanulta, elhagyta kalkuttai, aránylag nyugalmas és kényelmes életét. 1836 tavaszától már ismét a Himalájában járt, 1837 novemberéig bennszülöttek kunyhóiban időzött, hogy történelmi és nyelvészeti tanulmányait más irányban folytassa.

Meggyőződése szerint Lasszától ÉK-re, a kínai határon élő dzsungar népben remélte a magyarok rokonait és az ősök ivadékait föltalálni. 1841. március 24-én ért Dardzsilingbe, az angol határállomásra s ott Cambell, az angol ügyvivő igen szívesen fogadta. Itt akarta bevárni a lasszai láma engedélyét a beutazásra. De csakhamar megbetegedett és a gyilkos láz hamarosan végzett vele. Halálos ágyát Cambell és a Dardzsilingben tartózkodó angolok vették körül.

Gyűjteményeit jótevőjére és pártfogójára az angol kormányra hagyta. Az Ázsiai Angol Társaság életében is legfőbb támogatója volt., halála után kegyelettel angol nyelvű emlékoszlopot emelt sírja fölé, de ma magyar feliratú sírkő is díszíti. Magyarul összes dolgozatait Duka Tivadar adta ki (Budapest, 1855). Ugyancsak ő gondoskodott az angol kiadásról is. Life and works of Alexander Csoma de Körösi (London, 1855).