"A múlt ismerésének fõcélja az okulás és tetteinknek a múlt tanulságai alapján való helyes irányítása." (Barcsa János, 1900.)

A település története

Mottó
"A múlt ismerésének fõcélja az okulás és tetteinknek a múlt tanulságai alapján való helyes irányítása."
(Barcsa János, 1900.)

A várostörténet összefoglalót szerkesztette Balogh Zsigmond, igazgató
Makláry Lajos Általános, Mûvészeti Iskola és Gimnázium

1. Bevezetés

Hajdúnánás honfoglalás kori történetérõl írott források nincsenek. Erre nézve csak régészeti anyagokra lehet támaszkodni.
A köztudat egyértelmûen városként tartja számon, pedig nyolcévszázados történetének elsõ felét jobbágyfaluként élte le.
Nánást egyértelmûen a katonai, politikai érdek emelte a hajdúvárosok sajátos sorába. Gazdasági elõfeltételek nélkül nyert városi rangot olyan idõszakban, amikor az egész magyarországi városfejlõdés válságban volt.
Bocskai adománylevele 1605-ben kiemelte Nánást a jobbágyfalvak sorából.
Ez azonban nem változtathatta meg azt a fejlõdéstörténeti helyzetet, hogy a hajdúszabadság, mint feudális kiváltság a rendszer bukásával a várost visszahelyezte a korábban mentesség nélküli helyiségek - városok és falvak - szintjére.

2. A település elõzményei

Nánás mai határa utal arra, hogy e vidék, mely ma is változatos: folyóvizekkel, erekkel, kiöntésekkel és nádasokkal körülvett száraz laposokon és hátakon, halmokon már a magyarság megjelenése elõtt évezredekkel megtelepedett az ember. A szállások védelmérõl maga a természet gondoskodott. Az újkõkori leletek is errõl tanúskodnak, hasonlóan a bronzkori és kelta leletekhez.
De megtalálhatók a dák-szarmata, gepida, hun, longobárd, avar, szláv népek nyomai is.
A korai Árpád-kori településre utaló nyomok szintén fellelhetõk Nánás határában.
Nánás nevének származása ma sincs eldöntve. Barcsa János szláv (,,hozzánk tartozó") származását a jelenkor történészei vitatják és Nána (bolgár-szláv férfinév) -s képzõs alakjára gondolnak. Az a megállapítás, hogy Nánás teljes egészében hajdútelepülés, s Bocskai István adománylevelét megelõzõen teljesen elpusztult a mai kutatások szerint valószínûtlen. Nánás a 16. században közepes nagyságú jobbágyfalu volt és lakóinak száma elérte az ezret. Ezek szerint a kiváltságlevél nem egy pusztabirtokra, hanem egy olyan helyre szólt, ahol a hajdútelepülés lakosságának egy része már korábban is élt.

3. Az Árpádok világától a török szultán és a Habsburgok tartományáig

Oklevélgyûjteményeinkben a Nánás szó legrégebbi neve: Nánásmonostora. A jelenlegi város területének alkotórészei voltak: Vid, Thedej, Varjas, Nánás.
Az Árpádházi királyok idején ezen területet a Nyírséghez számították.
A tatárjárás idején a település elpusztult és egy ideig pusztabirtok lett. Nánásmonostora név a 14. század végéig maradt fenn, utána Nánásként emlegetik.
Károly Róbert alatt Debrecenhez tartozott, mint Dousa Mátyás földesúr birtoka. A 15. század elején rövid ideig Brankovics György szerb fejedelem uralta, majd 1450-tõl Hunyadi János birtoka lett. Tõle elõbb felesége Szilágyi Erzsébet, majd fia Mátyás király örökölte, aki Korvin Jánosnak ajándékozta. Ezt követõen Szapolyai János erdélyi vajdához került. A mohácsi vész után is folytonos pusztítás színhelye volt ez a terület, mert a magyar királyok, erdélyi fejedelmek, török hódítók gyakran csaptak össze e vidéken.
Nánás város rendszeres közigazgatással rendelkezik már 1611-ben. A török több ízben feldúlta a várost 1660-63 között.

A 17. század második felének kuruc mozgalmaiba a város is bekapcsolódott, felemás eredményekkel. Hol a kurucok, hol a németek, hol a törökök sarcolják meg Nánást, amely valósággal elnéptelenedik a sok kegyetlenkedés miatt. A század végén a német tábornokok (Karaffa, Heisler) erõvel hozatják vissza az elmenekült városlakókat. Az 1691-es városi jegyzõkönyv már rendezett állapotokról tanúskodik, bár lélekszámban és katonaviselési képességben jelentõs csökkenés következett be.
A Rákóczi szabadságharcban a város is kivette részét. A hajdúk tulajdon lovaikkal, fegyverükkel szolgálták a fejedelmet, és legtöbbször élelmükrõl is maguk gondoskodtak.

Jelentõs anyagi terheket is vállalt a háború költségeibõl. A szabadságharcban való részvétele miatt 1707-ben a labanc seregek bosszúból felégetik és kifosztják a várost.
A bajt 1709-ben a pestis fokozta.
A szatmári békében külön foglalkoznak a hajdúk sorsával. A hajdúk végsõ kimerülésük ellenére még mindig olyan testületet alkottak, melynek megnyugtatását a béke érdekében a bécsi kormány is szükségesnek látta. Ezt követõen a nánásiak is letették a császár elõtti hûségesküt.
A hajdúk részt vettek a Péró-féle lázadás leverésében 1735-ben - adómentesség fejében. Bekapcsolódtak Mária Terézia trónra lépése után az osztrák örökösödési háborúba is - bízva sorsuk jobbra fordulásában. Annyit el is értek, hogy erõszakkal katolikusokat - németesítés érdekében - nem telepítettek be a hajdú városokba, az ott élõ nem hajdú származásúaknak viszont nem kellett kiköltözniük.
A 19. század elsõ felében többször folyamodott a város az országgyûléshez az adózás méltányos elbírálása miatt, de az 1848-as törvény kimondta, hogy Magyarországon minden közterhet különbség nélkül egyenlõen kell viselni - így maradt az adózási teher a város lakosain is.

Városi élet: közigazgatás és igazságszolgáltatás

A hajdúvárosok - így Nánás is - országgyûlési követekkel rendelkeztek. (Városonként 2-2 fõ.)
A hajdúk egyéb jogai is teljesen egyenlõ a nemesi jogokkal, de ezt csak lakóhelyükön gyakorolhatták. (Ez volt az ún. kollektív nemesség.)
Nánás, mint a többi hajdúváros is a kassai fõkapitány alá volt rendelve.
A város katonai szervezetének a felépítése a következõ volt.
A város élén a kapitány állt (1699-ig, mert utána létrejött a Hajdú Kerület, és annak lett a vezetõje a fõkapitány), aki 12 esküdttel végzi az igazságszolgáltatást. A kapitány parancsnoksága alatt álltak a hadnagyok és tizedesek, akiknek már határozottan katonai kötelezettségei voltak.
1685-tõl a Bocskai által elrendelt katonáskodási kötelezettség mellett adót is fizetett a város az uralkodónak. E mellett a katonai beszállásolás terhei is nyomták Nánást.

Az 1702-ben tartott összeírás adatai szerint mindössze 152 család élt a városban. Ezért Nánás szívesen látta az itt megtelepülõket, még a szökött jobbágyokat is, bár ezt a törvény tiltotta.
A város vagyonát az összeírás az alábbi adatokkal igazolja. A 152 család 600 köböl vetéssel, 1000 szekér szénával, 1750 db marhával és 200 szekér náddal rendelkezik. A szõlõ elhanyagolt, erdõ nincsen, a településen három szárazmalom mûködik. A város a mai kiskörút által bezárt területen helyezkedett el.
A vidi rácok elpusztítása (Testhalom monda) is erre a századra tehetõ.

Az igazságszolgáltatás

A kapitány, aki 12 esküdtjével gyakorolta a bírói hatalmat szolgák és hajdúk között nem tett különbséget.
A tanács döntése ellen a kerületi törvényszékre lehetett fellebbezni. Nánás pallosjoggal is rendelkezett, ezért a halálos ítéletek is elég gyakoriak voltak. A tanács az elszaporodott gonosztevõk miatt többször hirdetett statáriumot is. Szigorúan büntették a lopást, erkölcstelenséget, az italozást, garázdaságot.
A leggyakoribb ítéletek: boszorkányégetés (még 1713-ban is volt. A hóhért Váradról hozták.), más halálos ítéletek, börtön, pálcázás, korbácsolás, pellengér, katonáskodás, számûzés, pénzbüntetés.
Ez utóbbi is hozzájárult a város jövedelmeihez, melyek az alábbiak voltak: bor- és húsmérés, boltok, halászat, nádvágás, városi ingatlanok eladása és bizonyos néposztályra kivetett adók.

Kormányzat és közigazgatás Nánáson

A város kormányzatát a hadnagy vezetése alatt tisztviselõk végezték.
Az ügyek fõ intézõje maga a hadnagy volt, akit népszavazással választottak, és fõ kötelessége volt "minden hajdúnak egyenlõ igazságot szolgáltatni", a törvény ellen vétõket pedig megbüntetni.
A hadnagy után legfontosabb állása a városgazdának volt, akit szintén választottak. Fõ feladata a "város jövedelmeinek gondját viselni".
Jelentõs szerepe volt a jegyzõknek. Fontos állás volt a néptribun is, aki a nép érdekeit védte és a tanács tagjait ellenõrizte.
Az alábbi foglalkozások jellemzõek voltak Nánáson: utcahadnagyok, porciószedõk, árvagyámok, házi és hadi magazinárius (takarmányfelügyelõk), borbíró, csaplárok, tizedesek, kvártélycsinálók, csíkászbíró (kisbíró), szõlõkert gazda, városi borbély, pertárnok, mezõinspektor, mezõkerülõk, csõszök, székgazda (mérõgazda), börtönõr, vincellér és a város szolgái (õk 12 gyalogos és 6 lovas katona). A városi tisztségek közé tartozott az egyházfi, a harangozó és a molnárok, a cigányvajda.
A városnak két tanácskozó testülete volt: a tanács vagy esküdtek (12 fõ) és a ,,közösség" (27 fõ).
A városi tisztségek választása évente - november 1-jén - történt a telkes gazdák nyílt szavazásával.

Egyházi élet

A hajdúk már 1604 elõtt is kálvinisták voltak, ez is szerepet játszott Bocskaihoz való pártolásukban.
A nánási református egyház a városi rangra emelkedés után megalakult. A 17. század harmincas éveiben már virágzó egyház mûködött Nánáson. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1636-ban a Gyulafehérváron kinyomtatott orvosi jegyzõkönyvek igazolják. 1700-tól pedig a prédikátorok fizetése is rendezõdött. Sõt lelkész mellett a fizetett rektorról is szól az írás.
Az egyházat irányító presbitérium a 18. század elejétõl mûködött.

A református egyház fejlõdése

A 18. század közepétõl rendezett volt a nánási református egyház. 1755-tõl anyakönyvet is vezettek. Ekkor 2 lelkészi állást tartottak fenn. Bõvítették a templomot, 1763-ban városi segéllyel iskolákat építettek. 1792-re újjáépült "az égi tûz által többször megrongált" templom és torony. Bár a tornyot 1794-ben és 1810-ben javítani kellett az elemi csapások ismétlõdése miatt. (Jelentõs javítások történtek még 1866-ban és 1894-ben is.)
A templom falai 1791-tõl nyerték el végsõ helyüket, melyeket 1831-ben feljebb emeltek. A javítási költségek részbeni fedezéséhez az egyház eladta a templomi ülõhelyeket. A szentmihályi (ma Tiszavasvári) fizikussal "mennykõfolytót" (villámhárítót) készítettek a toronyra, sõt a tûz ellen még külön strázsa is vigyázott. A toronyórát 1796-ban állították fel újra.
Egészen 1821-ig a nánási református egyház a debreceni egyházmegyéhez tartozott. A városi elöljáróság az egyház ügyeit is intézte. A városi fõhadnagy 1814-tõl fogva egyszersmind az egyház gondnoka is. Nem is lehetett ez másképpen egy tiszta református városban.
Gondot jelentett az egyházi adó beszedése, melyet leginkább ételnemûben adták be. A lakosság lélekszáma 1848-ban 12541 fõ volt. Ez évtõl vált külön az egyház a várostól, életét ettõl kezdve a független presbitérium irányította.
Szigorúan ügyeltek a valláserkölcsi élet fejlesztésére, az ellene vétõket megbüntették.

Tanügy

A reformáció terjedésének fontos eszköze volt az iskola. Nánáson az egyházzal kapcsolatos elsõ hiteles adatok az iskolamesterre is vonatkoznak. Városunkban 1656 óta a debreceni egyházmegyéhez tartozó partikula nemcsak elemi iskolai anyagot tanított, hanem gimnáziumit is. (Az elsõ elemi iskolai tanulókat ábécéseknek nevezték.)
A nánási partikula a nagyobb városi latin iskolák közé tartozott, melynek szigorú belsõ törvényei voltak. Szigorú szabályok szóltak az öltözködésrõl, életmódról. A senior - a növendékek közül választott hivatalnok - õrködött az iskolai törvények betartása fölött.
Mint a nánási református egyháznak, úgy az iskolának is a város volt a patrónusa. Az iskolai bizottság 1764-tõl: a predikátor, hadnagy, kurátor és 2-3 elöljáró az iskolát havonta meglátogatták. 1843-tól állandó iskolai felügyelõ bizottság veszi át szerepét, melynek tagjait lelkészek, presbiterek és a városi választmány alkották.
Az iskolának külön vagyona nem volt. Létét, fenntartását, minden javát a hívek áldozatkészségébõl, a fenntartó egyháztól és a várostól kapta. A tandíj a rektor javadalmazásához tartozott. A házak sorrendben fõztek a diákok számára.
A 18. században négyféle tanítót alkalmaztak: rektort (aki a középiskola vezetésén túl igazgató tanár szerepkörben is tevékenykedett), korrektor (aki a rektorhoz hasonlóan szintén a debreceni kollégiumból került ki és egy idõszakban a kántori teendõket [1782-ig] is ellátta), preceptor (aki az alsóbb évfolyamokat tanította) és a leánytanító.
A nánási iskola jellege a nyilvános hatosztályú középiskola volt, ami akkor teljes gimnáziumnak felelt meg.
Az iskolák látogatására minden eszközzel szorították a gyermekeket, de a katolikus gyermekek ki voltak tiltva a református iskolából.
1848-ban a 6-12 éves tanulók száma: fiú 390, leány 250. Összesen: 640 fõ. A partikula (középiskola) növendékeinek száma pedig 50 fõ.
Ebben az idõben a felnõtt lakosság körében olvasó egylet alakult.

Egészségügy

A köztisztaság egészen 1800-ig nagyon gyarló lábon állt Nánáson. Megszokott dolog volt, hogy az utcákon trágya és szemétdombok voltak, melyeken még döglött állatok is hevertek. A sertések és más lábasjószágok, baromfiak az utcákon szabadon kóboroltak.
1792-tõl a várost felosztották a 12 tanácsnok között 12 részre, akik próbáltak felügyelni a köztisztaságra.
A bordélyházakban a ,,vénuszi nyavalyák" nagyon elszaporodtak, emiatt több ízben szüneteltették mûködésüket. A megoldást 1835-tõl a kerületi orvosi felügyelet jelentette.
1835-ig nem volt hivatásos orvos a városban, hanem borbélyok, felcserek végezték az egészségügyi szolgálatot - képességeik szerint. Sõt 1771-ben egy Sári Péter nevû személyt kineveztek orvosnak és kötelezték, hogy ,,lakosainknak bomlott marháit, nyavalyás betegségeit fel árért mint a külsõ lakosokét orvosolja, a város és az eklézsia marháit pedig ingyen orvosolja". Tehát õ embert és állatot egyaránt köteles volt gyógyítani. Ennek fejében felmentették a közterhek fizetése alól.
Ez esettõl eltekintve a borbély feladata volt a beteggyógyítás a borotválás mellett. Ha gyógyító feladatát rosszul látta el - kizavarták a városból.
Hasonló sorsra jutottak a kuruzsló asszonyok is.
A bábák kiképzésére áldozott a város. A bábákat Pesten képezték, a képezdébe küldött asszonyok költségeit a város állta.
Az egyetemet végzett orvos fizetése - mivel szemészetben is jártas volt - 1837-ben 200 forint volt rendelõhasználattal.
Az 1831-es kolerajárvány nagy pusztítást vitt végbe a lakosságban.
Patikát 1833-ban állítottak fel elõször. 1848-ig a halottházi teendõket a borbély végezte, vagy ha éppen nem tartózkodott a városban, akkor valamelyik szenátorra bízták. Ezt követõen lett ez is orvosi feladat, amiért 2 hold föld és 15 forint járt.
Állatorvos csak idõnként élt a városban ebben az idõszakban, így ezt a teendõt is a borbélyra bízták.
A 19. század közepén egy orvos dolgozott a városban. Számuk a század végére háromra nõtt. Ekkorra már két gyógyszertár is mûködött.
Az állattartás szabályozásra is került, hasonlóan az utcai szeméttároláshoz.
1886-tól négy szivattyús kutat állítanak fel, melyeket rövid idõ múlva 13 fúrott kúttal egészítenek ki.
A járási kórház építése csak terv maradt.

A város alakulása

A telkek 1720-ig lényegében nem változtak. Késõbb a szérûskertek osztásával gyarapodtak.
1846-ig az utcák szabályozásával és a város szépítésével nem foglalkoztak. Ettõl kezdve a hadnagy engedélye nélkül nem volt szabad építkezni.
A lakosságnak kötelessége volt kertjében fákat ültetni.
A város iparát a céhekbe szervezett mesteremberek alkották. Legrégibb volt a csizmadia (1782-tõl), mellette szûcsök, lakatosok, szíjgyártók, kötélverõk, ácsok, molnárok, asztalosok, kovácsok, cserépvetõk.
A védegylet mozgalom Nánáson is jó fogadtatásra talált.
Postát hetente kétszer hoztak a városba Debrecenbõl Hadházon keresztül. Az utak viszonylag gondozottak voltak Tokaj felé (bor- és gabonaszállítás).
1800-tól országos vásár is van Nánáson évente négyszer.
A 19. században kb. 60 zsidócsalád is élt Nánáson. Fried Dávid költségén templomot is építettek 1825-ben.

4. Nánás szerepe 1848-tól 1900-ig

1848/49-tõl 1900-ig

Az önálló felelõs magyar minisztérium kinevezésének hírére hálaadó istentiszteletet tartanak, a városházra és a templomra nemzeti színû zászlókat tûznek és kitörõ örömmel fogadják a vívmányokat.
Az április 17-én tartott népgyûlésen ismertetik a szentesített törvényeket az úrbéri viszonyokról, a papi tizedrõl, eltörlésérõl és közteherviselésrõl szóló határozatokat. Majd gyûjtést indítanak a szabadság, egyenlõség, testvériség megalapítása nagy napjának megörökítésére felállítandó emlékre. Új városi pecsétet is készítenek.
Értelmezik az általános népképviseleti törvényt, május 17-én tisztújítást végeztek. Kossuth Lajos pénzügyminiszter szózatára készpénzt és terményt gyûjtenek, majd a riasztó délvidéki hírekre reagálva fegyvereket készítettnek, illetve gyûjtenek. A haza védelmére az adakozáson túl Nánás Doroggal és Hajdúhadházzal együtt alakít egy nemzetõr zászlóaljat, melyet önmaguk is élelmeznek. Ruhájuk búzavirág színû attila kék zsinórral, szürke nadrág, kék sapka és csizma. A nánási alakulat tisztjei voltak: Csohány Miklós százados, Takács Dániel fõhadnagy, Csiha Gábor, Porkoláb József, Kovács Lajos hadnagyok. A zászlóalj részt vett október 30-án a schweháti ütközetben. A vereség után 1849. január-februárban a Tisza vonalánál figyelõ állásban voltak, majd márciusban (a szolnoki csata után) hazaengedték õket. Az 53. zászlóalj ekkor alakult a hajdú városokban, ahová sokan beléptek. Nagyvárad térségében Abrudbányáig nyomultak elõre a románok miatt, majd Gyulafehérvár körülzárásában vettek részt Kemény Farkas parancsnoksága alatt. Itt érte õket az orosz invázió.
Ekkor Bemhez közvetlenül csatlakozva próbálták meg a lehetetlent - megállítani az oroszokat. Dévánál azonban reménytelen helyzetben letették a cári katonák elõtt a fegyvert 1849. augusztus 17-e után. A fogságba esett legénységet besorozták az osztrák hadseregbe. Ez lett az 53. zászlóalj sorsa.
A nánási hajdúk azonban harcoltak az 52. zászlóaljban is, szám szerint 214-en. Ott voltak Kassánál, Szolnoknál, Budavár bevételénél, Komáromnál. Tisztjeik voltak: Sebestyén Lajos, Hadas, Molnár Sándor hadnagyok.
Többen bekerültek a nánásiak közül a Bocskai-huszárezredbe is. Õk harcoltak Budavárnál, Komáromnál, a Szepességben és Szegednél.
A város nemzetõrei a szomszéd megyéknek nyújtottak segítséget az osztrákok és a románok megfékezésében.
1849 júliusában az orosz és osztrák katonaság terheit nyögi a város. Augusztus elején Nánásnak 10000 három fontos kenyeret, 1000 mázsa lisztet, 2000 köböl árpát vagy zabot, 160 db szarvasmarhát kell 10 napon belül az orosz sereg élelmezésére fordítani. Rá két hétre a várost megszállja a kozákság. 2635 orosz katona van elszállásolva Nánáson - annak minden következményével ?

A Bach-korszaktól a századfordulóig

A világosi fegyverletétel után szeptember hónap az orosz csapatok élelmezésével telik el.
Október hónapban a városi közgyûlés az új kormánynak meghódolt, ami újabb anyagi terheket is jelentett a félelem mellett.
A Bach-korszakban folytatódott az embervadászat a honvédsereg katonái ellen. Ezt a nánásiak is többször tapasztalták. A csendbiztos és emberei rendszeresen hajszát rendeztek a városban bujkáló honvédtisztek ellen. A szabadságharc jelképeit védõ Soós Gábor jegyzõ is az osztrákok foglya lett rövid idõre.
A város nehezen tûri a Bach-korszak rendjét. Rendszeresek az összetûzések a lakosság és a csendõrök, pandúrok között. a hivatalnokokkal szemben sem viselkedett a város elõzékenyen, ezért többször megfenyegették a várost, hogy áthelyezik a hivatalokat Dorogra. Ez persze nem történt meg.
1860-ban visszaállíttatott a Hajdú-Kerület, melynek fõkapitánya Sillye Gábor lett. Megtagadta a Kerület az adó beszedését, ez Nánásra is vonatkozott. Erre két század osztrák katona jön a városba és erõszakkal szedik be az adót.
Szomorú idõszak köszöntött be a Hajdú-Kerület életébe, mivel a törvényhozás megalkotta Hajdú-megyét Debrecen székhellyel, mely a Kerület végleges megszûnését jelentette 1876-ban. Ettõl kezdve a hadnagy felvette a polgármesteri címet Nánáson is. 1889. július 14-én a város Kossuthot díszpolgárrá választotta. Kossuth, Bocskai, II. Rákóczi Ferenc arcképét is megfestetteti a város.
A millenniumi ünnepségen a város 1896-ban a városi református fõgimnázium létrehozására évi 3000 Ft segélyt szavaz meg, egy erdõt létesít a város közelében és ünnepségeket szervez díszközgyûléssel.
A 19. század utolsó évtizede a tömeges szabályrendeletek alkotását foglalja magába. Ezek az alábbiak: letelepedni akarók, közlekedési és közutakra, mezõgazdasági bizottság szervezésére, piaci rendõrségre, közrendészetre, tisztasági szabályrendeletre, bérkocsi szabályzatra, házak számozására, kocsmák, sörházak, pálinkamérésre, pásztorokra, egészségügyi szabályokra vonatkozó rendeletek. 1895-tõl életbe lépett az állami anyakönyvezés az egyházi mellett.
1872-tõl mûködött Nánáson a járásbíróság a városi törvényszék helyén.
A szabadságharc bukása után a közbiztonság õrei a csendõrök (zsandárok) voltak 1860-ig. Utána csendkatonákat, a határban pedig csõszöket alkalmazott a város. 1868-tól a gyakori tûzesetek miatt a leégett házakat csak cseréppel volt szabad újrafedni. Új házat is csak ilyen tetõvel volt szabad építeni kõkémény rakásával ,,a város árkán belül?. 1879-tõl önkéntes tûzoltó egylet alakul. 1881-tõl pedig fizetett tûzoltókat alkalmaz a város.
Az 1892-ben alkotott kéményseprési szabályzat alapján a kéményseprés kötelezõvé vált.

5. A századfordulótól napjainkig

A századfordulótól az I. világháborúig

A város a tulajdonában lévõ bel- és külterületi földterülettel igyekezett jól gazdálkodni, azokat a város és intézményei fejlesztésére fordítani. 1900-ban belterület: 2263 hold (szántó, kert, rét, legelõ, erdõ), külterület: 46287 hold (szántó, kert, rét, szõlõ, legelõ, erdõ, nádas, terméketlen terület).
A határ kataszteri felmérése 1871-ben történt meg.
Az állatállomány a századfordulón jelentõs, mintegy 28644 db (ló, szarvasmarha, sertés, juh).
A város alakulását jelzi a téglaégetõ, az utcák szabályozása, új házszámozás, járdaépítés és az utcák a magyar nemzet jeles alakjairól történõ elnevezése.
A város sajátos településszerkezete: Györffy István kutatásai alapján kétbeltelkes, ólaskertes vagy csak egyszerûen kertes településtípusnak nevezzük.
A belsõ városmagot övezõ kertek alapvetõen funkcionális jellegûek, ez összefüggésben áll a hajdúk katonai és gazdasági tevékenységével.
A városgazdálkodás szempontjából igen jelentõs Nánás életében az a hajdúkiváltság, amely értelmében Bocskai hajdúvitézei olyan elõnyök birtokába jutottak, amely nemcsak teljes jogú belsõ önkormányzatot jelentett, hanem gazdasági önállóságot is. A letelepedés után a hajdúk csak a határ egy részét osztották fel maguk között, más részét közös használatba hagyták a közös kiadások fedezésére.
A városba beköltözõ, nem hajdú származásúak elsõsorban nem innen, hanem a már korábban is birtokolt, de késõbb ismét megszerzett Tedej és Vid pusztabirtokokról szerezhettek maguknak földet.
Az ipar fejlõdését mutatja, hogy az 1872-ben megszûnt céhrendszer helyét mesterek társulása váltotta fel.
Jelentõs a szalmaipar, mely a 19. század elejétõl mûködött a városban. A szalmakalap az 1885. országos kiállításon dicsérõ oklevelet és bronzérmet nyert. A század végén Sohler István gyárat alapít gõzgépekkel. A nagyüzem elsõsorban külföldre (Szerbia, Románia) dolgozik.
Ez idõszakban a város ipari üzemeit a szalmakalap gyáron kívül ecetlé-gyár, 4 gõzmalom, 1 könyvnyomda, 1 szódavízüzem jelképezi. Ez idõben 296 iparos és 70 kereskedõ dolgozik a városban.
Az ipar számára is fontos volt a vasútvonal kiépítése Debrecen felé. 1884. augusztus 24-én jött be az elsõ vonat a nánási állomásra. Erre az idõre (1882) elkészült a távírda, sõt 1886-ban már kõút volt a városban. 1872-tõl takarékpénztár is mûködik a városban.
A református egyház Haynau és Bach intézkedései miatt csak korlátozott formában létezhetett. 1860-tól megindult a mozgalom a protestáns egyház újjászervezésére. Az egyházszervezet folytonos erõsödésével lépést tartott az anyagi ügyek rohamos fejlõdése.
A katolikus egyház Mária Terézia óta van jelen Nánáson. A Bach-korszak katolizáló törekvéseinek semmi eredménye sem volt. Az egri érsek döntése értelmében 1896-ban templom és iskola épült a városban.
1893-ban új felekezetként baptista egyház alakult. A zsidó egyház 1862-ben új templomot épített az akkor itt élt 160 család számára.
A tanügy terén jelentõs változást hozott a Soós Gábor által felkarolt középiskola. 1890-ben új gimnáziumi épület és tornacsarnok épült, mely 1896-tól a város döntése értelmében nyolc osztályú református fõgimnáziumként mûködött. Fenntartásához 1900-tól rendszeres államsegélyt is kapott.
Nevelési célra sokat költött a város. Az elemi iskoláknál a presbitérium nemcsak szellemi vezetést gyakorolt, hanem a várossal együtt jelentõs felajánlások is segítették az oktatás mûködését.
Az 1901. évi országgyûlési választásokon Rákosi Viktor író, a 48-as Párt egyik vezéralakja lett a város képviselõje.
Az 1905-06-os években, a munkásmozgalom nagy fellendülése idõszakában az ipari munkásság és a debreceniek példája nyomán a szervezkedés útjára léptek.
A Függetlenségi Párt 1911-ben Hajdúnánás címmel lapot indított.
Az elsõ világháború a város életét erõsen befolyásolta. A férfi lakosságot az elsõ napokban a frontra vitték. A városban 1914-15-ben gabonaínség és tûzifaínség jelentkezett. 1916-ban a gabona, kukorica, liszt, igás állatok rekvirálására került sor. A zsír, a szalonna, hús eltûnt az üzletekbõl. 1916 õszére már 3000 menekült székely család élvezte a város vendégszeretetét.
A háború utolsó évében a közélelmezés helyzete tragikussá vált.

1918/19-tõl 1945-ig

A frontról hazatért katonák elégedetlensége 1918 novemberében magasra csapott a városban. Zavargások törtek ki, a városban zûrzavar és fejetlenség uralkodott. A megalakult Nemzeti Tanács próbált úrrá lenni a helyzeten.
A Tanácsköztársaság kikiáltása után a megalakult direktórium megkezdte a helyi gazdasági élet szocialista jellegû átalakítását. Toborzás történt a Vörös Hadseregbe. 1919. április 23-án a románok megszállták a várost és a régi városi tisztviselõk elfoglalva helyüket folytatták mûködésüket. A város visszakapta az 1918. október 31-e elõtt is érvényben volt törvényes hatósági jogait és polgármesterré Pénzes Mihályt választotta, aki e funkcióját 1944-ig megtartotta.
12 fõs csendõrséget helyeztek a városba. 1920. március 12-én a román katonaság kivonult Nánásról.
Az 1920-as évek elején kialakult a helyi politikai élet mindenkori vezetõ ereje és kormánypárti szervezete is. A város politikai életét 1922-tõl kezdve a Bethlen-féle Egységes Párt uralma jellemezte.
A II. világháború éveiben a város politikai élete az azt megelõzõ évekhez viszonyítva lényeges változást nem mutatott.
Nánásról 1940-ben 2496 férfi vonult be katonai szolgálatra, ez a szám 1941 után tovább nõtt.
1944. május 31-én a városban gettóba zárták az itt lakó 1003 fõnyi zsidó lakosságot, akiket július közepén koncentrációs táborokba szállítottak.
A bombázás komoly károkat nem okozott a városban. Nánás egyik értékét a Csiha malmot sikerült megóvni a megsemmisítéstõl. 1944. október 31-én szovjet és román csapatok foglalták el a várost.
Az 1945 utáni idõben döntõ fontosságú szerepet játszott a Nemzeti Bizottság. Újjáalakultak a pártok és megkezdték mûködésüket.
A nemzetgyûlési választásokat megelõzõen megélénkült a város politikai élete A KGP mellett a NPP és MKP kapta a legtöbb szavazatot.
Az 1947-es választások az országos eredményekhez hasonlóan alakultak. Ez volt jellemzõ 1948-ra is.
Igen jelentõs volt a földosztás, mely a nánási határ 10%-a terjedt ki.

A mai iskolarendszer

1945-ben a nyolcosztályos általános iskolai törvény megjelenésekor Nánáson református, katolikus és zsidó iskola mûködött.
Ezt az 1946-os államosítást követõen Fiú- és Leányiskolára (ma Makláry és II. számú, illetve Református Általános Iskola) változott. Külön voltak ekkor még az alábbi tanyasi iskolák: Tedej, Balázstelek, Balázsdülõ, Vidiföld, Puszta I, Puszta II, Fürjhalom, Nyiczki-rét, Elõhát, Lopóhalom, Ormós-tanya.
A tanyai iskolák külterületi igazgatósághoz tartoztak, ahol havi rendszerességgel voltak értekezletek, ellenõrzések.
1959-ben megépült a III. számú (ma Barcsa János), 1964-ben a IV. számú (ma Nánási Oláh Mihály), 1976-ban a VI. számú (ma Bocskai István) Általános Iskola. Közben az enyhe értelmi fogyatékosok iskolája elõbb önállóvá, majd a Nánási Oláh Mihály Iskola tagiskolájává vált. A tanyasi iskolák körzetesítése miatt a tedeji iskola maradt meg 1986-ig önálló (V. számú Iskolaként). Utána a Makláry tagiskolájává vált, hasonlóan a Zeneiskolához.
A Kõrösi Csoma Sándor Gimnázium szakközépiskolával bõvült. Az 1945-tõl mûködõ ipariskola ma már Csiha Gyõzõ Ipari Szakmunkás- és Szakközépiskola jó néhány képzési kínálattal.
A városban két óvodai egységben hét óvoda mûködik.

A fejlõdés mai eredményei

A termelõszövetkezeti mozgalom városunkban is okozott emberi tragédiákat és nyújtott gazdasági sikereket. Azok a termelõszövetkezetek, amelyek a szocialista rendszerben képesekké váltak nyereséget létrehozni ma is jól funkcionálnak. Ez vonatkozik a tedeji Állami Gazdaságból alakult Tedej Rt-re is.
Az ipar egy virágzónak ítélt szakasz után (1975-1988) visszafejlõdött, illetve 1-2 területre korlátozódott: MODE 3H, Ventifilt. A privatizációs idõszak létrehozta azokat a Kft-ket, magáncégeket, amelyek versenyképesek ma is.
Idegenforgalmi szempontból a város fõ vonzóereje az 1958 õszén feltört melegvízre épült Gyógy- és Strandfürdõ, amely a határokon túl is ismert és közkedvelt.

Mire vagyunk még büszkék?

A jól mûködõ intézményrendszer mellett erõs mezõgazdaságunkra, értékes iparunkra, a lakosságot védõ egészségügyi hálózatra, a mûvészeti életünkre és mindazokra, akik ezt igazi értéknek tekintik.
A rendszerváltást követõ idõszak városi önkormányzatai igyekeznek a szûkös anyagi lehetõségek ellenére ezt a várost olyan szinten tartani, amilyennek Bocskai megálmodta és a békés fejlõdés korszakában szerette volna látni.
Erre törekszik ma minden városáért dolgozó állampolgár.